Címke: 7. Magyar Táncfesztivál

A magát „non verbális MAGYAR érték”-ként, „új magyar hungaricum”-ként, „közönségbarát produktum”-ként meghatározó üzleti vállalkozás, az ExperiDance, a Művészetek Palotájában mutatta be legújabb produkcióját, a Boldogság 69:09-et. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.

Végül mégsem végződött olyan rosszul az este. Réti Anna megnevettette és bűvkörébe vonta a Trafó közönségét. Pedig nem volt könnyű dolga: az amerikai Zoe Scofield előadása rendesen lelombozott mindenkit. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.

Részleteiben többnyire látványos, egészében viszont fárasztóan modoros és tét nélküli Duda Éva új darabja, a CARNEval, pedig igazán sok munka van benne. Nagy kár. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

Frenák nem szépeleg, nem gügyög, nem hazudik. Az InTimE minden vadromantikus álca ellenére az időbe vetettség tragikus tapasztalatával szembesít: ölelni azért kell, mert halandók vagyunk. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

Transzszexuális mélyfúrások Gergye-módra, avagy ironikus nemiszerv-börze, szórakoztatóan gátlástalan, művérben tocsogó, rakoncátlan, morbid revü – Nietzsche bűvöletében. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

Hogy itt sírva lesz, afelől nem volt kétségünk a Millenáris Teátrumba, Bozsik Yvette új koreográfiájának bemutatójára érkezve. Az emberi akaraterőnél, állhatatosságnál kevés megrendítőbb dolgot ismerek. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.

Ilyen nincs, és mégis van: felszabadultan jövök ki egy kortárstánc-előadásról – gondoltam 2004-ben, miután Szabó Réka Karc című produkcióját láttam. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.