Apa és fiú találkozása áll Mundruczó Kornél Cannes-ban bemutatott, legújabb nagyjátékfilmjének középpontjában. Meddig felelős az ember a gyerekéért? Tehetünk-e valamit a sors ellenében? Honnan nézve bűn a bűn? Teremtő és teremtett viszonyában kinél a megbocsátás? MIKLÓS MELÁNIA ELEMZÉSE.
Kevés olyan elkötelezett humanistája van a kortárs mozinak, mint Lukas Moodysson, ám az emberiség sorsa fölötti gond ritkán elégséges művészi erény. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Számítógépes játékból mozifilmet csinálni nem a legjobb ötlet. Eddig talán egyetlen nézhetőt sem sikerült összehozni, elég ha a Street Fighterre, az Alone in the darkra vagy a Super Mario Bros-ra gondolunk. Ha ugyan emlékszünk még rájuk. TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA.
Világháborúk, fasizmus, kommunizmus - a XX. századot meghatározó események hívószavait Guiseppe Tornatore precízen mondja fel új filmjében. Jó példát mutatva arra, hogy ’a történelmi viharok bemutatása egy kis közösségben élő családon keresztül’–recept önmagában kevés. VIZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.
Lassan és finoman ejti rabul nézőjét Omri Givon első filmje, a Hét perc a mennyországban. Szinte észrevétlenül merülünk el benne, a végén pedig az élet nagy titkával szembesít, hogy a moziból kijőve, felidézve a látottakat, még sokáig keressük rá a magyarázato(ka)t. KŐHEGYI ILONA KRITIKÁJA.
Vadregényes skót táj, római katonák, kelta hordák, vér és verejték. A kilencedik légió ókori akciómozi, túlélő show, ahol a lét a tét. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Zord, sziklás táj női alakkal. „Magány” – tájékoztat egy felirat. Valakinek úgy hozta a sorsa, hogy mindent maga mögött hagyjon, és a világ újrafelfedezésére induljon. RUPRECH DÁNIEL KRITIKÁJA.
You are an ugly motherfucker! – több mint két évtized telt el azóta, hogy Schwarzenegger így fejezte ki őszinte elképedését a Predator-szériát útnak indító klasszikus darab fináléjában, a dupla állkapcsú, rasztás hajú, ufófejű szörny láttán. VIZKELETI DÁNIEL KRITIKÁJA.