Revizor: Művészeti vezetővé választása után március végén egyből jelezte, több dolgon is változtatni szeretne. Ám mielőtt erre rátérnénk, kérem, fogalmazza meg, mit jelent Ön szerint a Pécsi Országos Színházi Találkozó. Miről szól ez a rendezvény?
 |
Márta István: A POSZT három dolog keresztmetszete: szakmai megmérettetés, a hazai színházi élet ünnepe, miközben a rendezvénynek ki kell szolgálnia a közönséget is. A szakmai programok jelentik a POSZT egyik lábát, a másikat az OFF-programok, és azt szeretném, ha egy harmadik láb lenne a jövőben az Európa felé történő nyitás. Korábban is felvetődött, hogy legyen a POSZT-nak egyfajta börze, „showcase” jellege, éppen ezért szeretnék egy olyan szakmai tanácsadó testületet létrehozni, amelyben a Színházi Dramaturgok Céhe, a Színházi Kritikusok Céhe, az ASSITEJ és a Nemzetközi Színházi Intézet is részt venne, és már szeptemberben arról egyeztetnénk, hogy kiket, honnan, milyen szempontok alapján hívjon meg a fesztivál. Külföldi fesztiváligazgatókra, kritikusokra, újságírókra gondolok, de ennek technikai és anyagi feltételei egyaránt vannak. A jelenlegi büdzsébe ugyanis 20-30 meghívott nem fér bele. Ezért uniós pályázatokból próbálunk új forráshoz jutni, illetve más módon igyekszünk lobbizni. Hosszú távú tervem, hogy nemzetközi fesztivállá váljon a POSZT.
R: Ahol a magyar program csak egy mellékág lenne?
MI: Akár, de erre még nem érett meg az idő. Először is nyitni kell a határokon túlra, és teret kell adni, hogy egy-egy ország – Horvátország, Szlovénia, Szlovákia, Románia – évente bemutathassa saját színházi kultúráját egy-egy produkció erejéig.
R: Ez rengeteg pénz. Sokkal több, mint a jelenlegi 170-180 milliós keret.
MI: Bizonyára, de a POSZT csapatmunka, ahol a művészeti vezető feladata a menedzselés, így akár a pénzszerzés is.
R: Merre lehet próbálkozni, az állami pénzforrásokat leszámítva?
MI: A város 75 millió forintot ad, ami nagyon jó, de ennél többet nem tud. Az uniós pályázatok mellett két lehetőséget látok még. Bízom a szponzorációban, annak ellenére, hogy ez jelenleg nagyon rosszul áll: a hazai fesztiválok ilyen jellegű bevételei 50 százalékkal estek vissza. Út lehet az is, ha a minisztérium lehetővé teszi, hogy a POSZT – önálló produkciók létrehozásával – betagolódjon a nyári szabadtéri színházak szövetségébe, és ott normatív támogatást kapjon. Miért ne hozhatna létre a POSZT saját, különleges produkciót? Miért ne hirdethetne drámapályázatot?
R: A fesztivál kulcskérdése a válogatás – az, hogy kik és hogyan teszik ezt. Erről korábban rengeteg vita volt, és Ön is változtatni szeretne rajta.
MI: Le szeretném szögezni: tökéletes válogatás nincs, és nem is lesz. Ennek ellenére a lehetőségét mégis boncolgatni kell. Az egyszemélyes válogatásról kiderült, hogy túlságosan szubjektív.
R: Tehát nem hozza vissza?
MI: Biztosan nem. Ugyanakkor a háromszemélyes válogatásnál is sok kritika érte a végeredményt.
R: Kik kritizáltak?
 A XI. POSZT válogatói: Vekerdy Tamás, Urbán Balázs és Szilágyi Lenke (Forrás: poszt.com) |
MI: Nem szeretnék nevesíteni. Abban nincs vita, hogy izgalmas produkciók láthatóak majd Pécsett, de a szakma nagy többsége nem tartja szerencsésnek, ha egy színházból több előadás kerül be a versenyprogramba. Ahogy azt sem, ha egy rendezőnek több munkája. Ha ötven produkció szerepelhetne a POSZT-on, akkor ezek nem lennének problémák.
R: Miért baj az, hogy egy ilyen erős évad volt a Nemzetiben?
MI: Láttam az előadásokat, ezek jó produkciók. De átnéztem a válogatók szerződését, amelyekben azon kívül, hogy hány darabot kell válogatniuk, semmilyen kritérium és szempontrendszer nem szerepel. Nem szeretném befolyásolni a munkájukat, de ez mégiscsak hiányosság, ugyanis az eredmény komoly anomáliákat hordozhat magában, amely már az idén is előfordult. Egy példa: amikor összeáll a versenyprogram, egyből kihirdetik, és csak utána kezdik el számba venni a technikai lehetőségeket és az anyagiakat. A megvalósítás és a finanszírozás terén idén is komoly problémák akadtak egyes daraboknál.
R: Neveket most se mond?
MI: Azért nem, mert ezeken már túllendültünk, és kiderült: Stenczer Béla (a POSZT ügyvezető igazgatója – a szerk.) egy hős.
R: Hogyan tudhatja a válogató előre azt, hogy amit lát, az Pécs-kompatibilis, vagy sem? Hogy be lehet-e válogatni, vagy nem?
MI: Ezért kell a válogatókat előre felkészíteni. A kőszínházak tudják a paramétereket, ezeket az ajánlásnál figyelembe lehet venni. Ennek kapcsán azt szeretném elérni, hogy az eredmény kihirdetése előtt legyen arra idő (legalább egy hét), amíg ezek az egyeztetések megtörténnek. És legyenek beválogatva pótelőadások is, hogy ha valamelyik előadással ilyen jellegű probléma adódik, lehessen cserélni. A pécsi színházat sem lehet a feje tetejére állítani, nem lehet a széksorokat leszerelni. Azonkívül idén arra is volt példa – de ne kérdezze, mert nem nevesítem -, hogy az egyik színház olyan mérhetetlen összeget kért a szerepléséért, ami erkölcstelen és etikátlan volt.
R: Azért megalkudtak?
MI: Egy nagyon kínos és megalázó, csaknem két és fél hetes tárgyalássorozat végén történt egy megegyezés. Az egyeztetéssel rengeteg bosszúság kiküszöbölhető – és még mindig nem beszéltünk a válogatókról.
R: A következő évad válogatóinak (Lőrinc Katalin tánckritikus, Zappe László színikritikus, Rockenbauer Zoltán művészettörténész) személyébe Önnek volt beleszólása?
MI: Nem volt, másfél hónappal a szerződtetésük után érkeztem.
R: A válogatásért, a válogatók kiválasztásáért jelenleg a Magyar Színházi Társaság felel. Elképzelhetőnek tartja, hogy ebben legyen változás? Például, hogy a válogatói csapatba a POSZT szélesebb körű elfogadásának érdekében a Magyar Teátrumi Társaság is delegáljon tagot?
 Márta István |
MI: Erről egyelőre nem tudok mit mondani. Egyben biztos vagyok: nagyon szeretném, ha a szakmai szervezetek legalább Pécsett elásnák a csatabárdot. Előttem az lebeg, hogy a magyar színházművészet minél tágabb spektruma jelenjen meg a versenyprogramban, de hogy ehhez milyen szempontok alapján kell a válogatókat kiválasztani – ez a jövő kérdése. (Márta István azóta mind az idei szakmai zsűribe, mind a jövő évad válogatói közé kinevezte a Teátrumi Társaság és a Vidéki Színigazgatók Egyesületének jelöltjét, Bicskei Istvánt, bővebben l. itt – a szerk.)
R: Lehet, hogy a gombhoz varrják majd a kabátot?
MI: Nem, de jelenleg sokan úgy érzik, a POSZT belterjes lett.
R: Ön is így érzi?
MI: Hadd ne mondjak a jelen pillanatban véleményt. Idén „megfigyelő és jövő-előkészítő” vagyok. A saját tapasztalataim, valamint a szakma véleménye alapján próbálok a jövőben változtatni. Sokan berzenkednek, hogy egy színházból több előadás is bekerülhet a versenyprogramba.
R: Kialakult egy Nemzeti-ellenes hangulat?
MI: Nem erről van szó. Az alapelv hibás.
R: Tegyük fel: idén csak egy előadást lehet hívni egy színházból. Ott a világhírű Serban formátumos Három nővér-rendezése, illetve Mohácsi katartikus Egyszer élünk…-je. Hogy lehet egyiket eleve kiszórni a válogatásból?
MI: Úgy, hogy ilyen katartikus előadásból talán van több is.
R: Mint az Egyszer élünk..? Hol?!
MI: Az ön véleménye szubjektív. Láttam az előadást, és ha azt mondanám rá, hogy szerintem nem katartikus, akkor mit válaszolna?
R: Mondjon egy hozzá hasonlót.
MI: Nem tehetem meg, hogy előadást vagy színházat nevesítek. A feladatom, hogy lehetővé tegyem a magyar színházművészet értékeinek, minőségi produkcióinak megmérettetését, valamint sokszínűségének bemutatását. Sok színházban jártam az elmúlt egy évben, és állítom, a hazai előadások közül akad legalább 15 olyan produkció 15 különböző színházból 15 különböző rendezőtől, amely érdemes arra, hogy versenyezhessen egy színházi fesztiválon.
R: Optimista.
MI: Sőt, biztos is vagyok ebben. És nem a sértődöttek vagy a mellőzöttek nevében beszélek. Található olyan színház Budapesten, amely az elmúlt években sok produkcióval szerepelt a POSZT-on, idén pedig egyetleneggyel sem – nem nevesítem.
R: Ez csak az Örkény lehet.
 A versenyprogramban: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból – Nemzeti Színház. Fotó: Puskel Zsolt – PORT.hu |
MI: Én ezt nem mondtam, de az a színház is úgy véli, hogy a három produkció nem szerencsés. Hangsúlyozom, nem vaskalapos rendszert szeretnék kialakítani. Összehívtam a jövő évi válogatókat, és néhány kérdést tisztáztunk. Ők egyetértettek a következőben: lehetőség szerint egy színháztól egy produkció szerepeljen jövőre. Egy rendezőtől lehet két rendezés, de akkor azok legyenek olyan zseniálisak, hogy kérdés se vetődjön fel arról, jogos-e mindkét meghívás. Ebben az esetben azonban azt kértem, a két rendezés két színházból legyen. Hangsúlyozom, ezek nem előírások, csak kérések. Ilyen azelőtt nem volt. Ahogy azt se tisztázták, és nem volt szempont idén se, hogy egy fantasztikusnak minősített előadás hány nézőnek tud szólni. Bizonyára tudja, melyikről van szó. Ez az előadás most bekerült a versenyprogramba, de az én olvasatomban ez a produkció OFF-program.
R: Tehát az elérhető nézőszám is szempont lesz.
MI: Az is. Mint ahogy azt is át kell gondolnunk, hogy a nagyszínpadot mire tartjuk fenn. Hogy az ott kialakított stúdióelőadások mennyi helyet, lehetőséget visznek el a valódi nagyszínpadi produkciók elől. Ez egyszerre logisztikai és szemléleti kérdés is. De mondom: a most beválogatott produkciók jó előadások, ez a véleményem művészeti vezetőként. Nekem csak az az ambícióm, hogy a POSZT-on lehetőleg még több színház mutatkozhasson be. Ha kell, növeljük az előadásszámot, igaz, ez többe is fog kerülni.
R: Akkor az előadásszám csökkentése eleve kizárt? Ennek az lenne a logikája, hogy bár összességében kevesebbet lehetne látni, azt viszont többen megnézhetnék.
MI: Itt valóban sok ellentmondás van, tudniillik olyan mértékű az érdeklődés, hogy bizonyos produkciók ha hatszor mennének, akkor is teltházat vonzanának. Nagyon nehéz kérdés. Ráadásul, ha – a terveim szerint – külföldiek is jönnek, akiknek szintén jegyet kell adni, akkor ez egyben jegybevétel-kiesést is jelent. Mindezt alaposan át kell gondolnunk.
R: Elképzelhetőnek tartja, hogy a válogatást a jövőben egy vagy több kritikus végezze? Jordán Tamás ennek nagyon ellene volt, noha külföldön – ahogy mondani szokás -, fejlett színházi kultúrával rendelkező országokban ez a megoldás igen gyakori.
MI: Ha ennek van rációja és létjogosultsága, akkor bármilyen extrém – és ezt most nem a kritikusokra értem – megoldásnak a híve vagyok. Tehát ez sem kizárt. Zárójelben hozzáteszem, hogy külföldön a kritikusok kritizálnak, és nem „kultúrbefolyásolnak”.
R: Bizonyára sok bűne van kritikusainknak, de az legalábbis érdekes, hogy más területről érkező, amúgy neves szakemberek is befolyásolják a pécsi versenyprogramot. Vajon lehetséges lenne, hogy az év legrangosabb festészeti tárlatának főkurátora egy színikritikus legyen? Aligha, de legalábbis botrány lenne belőle. Ez nem probléma?
 Prolik – Gárdonyi Géza Színház, Eger. Fotó: Dömölky Dániel |
MI: A következő hónapokban eldől, hogy a válogatók kiválasztásának szempontjai mik legyenek. Se a kritikusok ellen, se mellettük nem vagyok. Az egy másik kérdés például, hogy amennyiben a kritikus válogató lesz, publikálhat-e ez idő alatt. Urbán Balázs nem publikált, Zappe László viszont igen. Személy szerint nem vagyok ellene, mások szerint viszont az előzetes vélemény befolyásolhatja a végeredményt, és elveszi azt az izgalmat egy színháztól, hogy most bekerül-e a szemlére, vagy sem.
R: Mit gondol arról, hogy Rockenbauer Zoltán, az első Fidesz-kormány kulturális minisztere személyében a POSZT története során először került a válogatók közé egykor országosan is meghatározó politikus? Van ennek bármilyen üzenete?
MI: Nem gondolom, hogy bárki is üzengetni akarna bárkinek. A konzultáció folyamán azt tapasztaltam, hogy Rockenbauer Zoltán a véleményét tapasztalatokra építi, artisztikusan megformálja, sőt vállalja is.
R: A szakmai beszélgetésekről is megoszlottak a vélemények. Ezzel kapcsolatban mi az álláspontja? Szükség van-e rájuk, netán változtatni kell-e rajtuk?
MI: Abszolút van értelmük, ez nem kérdés. Abban az esetben, ha további új elemeket is kitalálunk, még inkább lesz. Az lenne az üdvös, ha egy beszélgetésen ott tudna lenni az egész társulat, igaz, annak megint anyagi vonzatai vannak, hogy hány éjszakára jönnek le. De kérdés az is, ott akarnak-e lenni. Ez nem biztos.
R: A függetlenek valamint a határon túliak helyzetét hogy látja a POSZT-on belül?
MI: Jó, ha jó alternatív produkciók jelennek meg Pécsett. A fesztivál vérkeringésébe még több jó minőségű független produkciót be kéne kapcsolni, de lehet, hogy ezekre az OFF-program az igazán jó felület. Azzal viszont nem értek egyet, hogy két határontúli előadást feltétlenül meg kell hívni, csak azért, mert előírás. Ha lehet, ne a határon túliság, ne a kőfalon belül vagy kint levőség döntsön a meghívásnál, hanem a minőség.
R: Olvasom, szeretne összehozni a művészeti titkároknak egy külön találkozót. Ahogy a színházi informatikusoknak is. Mi lesz ezeknek a haszna?
MI: A kommunikáció és a tapasztalatcsere. Jó lenne, ha az igazgatók vagy a gazdasági vezetők is találkoznának, és beszélnének az aktuális problémákról, örömökről. Ugyanilyen fontosnak tartanám, hogy a színházi szakmát érintő átfogó kiállítások is legyenek, és ennek keretében a látványtervezők, a hang- és fénytechnikusok egy nagy tárlat keretén belül felvonulhassanak. De mondhatnám a színpadtechnikát is: ez máris megér egy kisebb befektetést azoknak a cégeknek a POSZT-ba, amelyek ezzel foglalkoznak, hiszen egy szakmai vásár is létrejöhetne. Erre is lehetne lépni, de ki lehetne osztani olyan díjat is, amely a legjobb szponzornak járna. Ez protokoll-kérdés, de ebben sokat jelentene a szponzorok nyilvános, szakma előtti megbecsülése. Meg lehetne szervezni üzleti alapon a versenyprogramok on-line közvetítését. Épp ennyire fontos lenne a különböző fesztiválok idejének koordinálása. Egybecsúszik a POSZT, a KOZSZT, az Operagála, a kisvárdai fesztivál, illetve a Mediawawe egy része is. Ez tarthatatlan.
R: A KOZSZT (Kecskeméti Országos Zenés Színházi Találkozó) programja itt fekszik előttünk. Ők az idén vélhetően tudatosan a POSZT idejére szervezték magukat. Tavaly még megvárták a pécsi szemle végét.
MI: Ez most a „melyik kecske indult el először a hídon”- típusú probléma.
R: A KOZSZT már a nevében is egy ellen-POSZT.
MI: Ezt határozottan visszautasítom. A zenés színházak, a zenés darabok nincsenek jelen Pécsett, de a bábművészet sem. Sajnos.
R: Opera sincs.
 Egyszer élünk… – Nemzeti Színház. Fotó: Puskel Zsolt – PORT.hu |
MI: Kérdés, hogy mindezeket a műfajokat mennyire tudjuk bevonni. Szerintem e tekintetben is nyitni kell, de ez megint csak logisztikai illetve anyagi kérdés. Nekem semmi bajom nincs a KOZSZT-tal, kivéve az időpontot. Amint lemennek ezek a rendezvények, a Magyar Fesztivál Szövetség elnökeként összehívom a kollegákat, és addig nem állunk fel az asztaltól, amíg meg nem állapodunk, hogy a jövőben ne essenek egybe a rendezvényeink.
R: Rengeteg mindent felsorolt: nemzetközi vonal, új fórumok, kiállítások, pályázatok, nyitás zenére, bábra. Óriási tervek, de lesz-e belőlük valami? Van-e mindennek anyagi realitása egy olyan politikai helyzetben, amikor a kultúrát ennyire háttérbe sorolják?
MI: Álmodni szabad, az álmokat nem akadályozhatja meg senki. Akik ismernek, tudják, az álmaim nagy részét sikerült megvalósítanom. Komolyra fordítva a szót: a jövőbeli lehetőségek tényleg sok mindentől függnek, főleg a kultúra érdekképviseletétől, amely elég mélyre csúszott. Bízom benne, hogy ez változni fog, akárcsak a kultúrára szánt pénz mennyisége illetve az elosztás rendszere is.
R: Ha lobbizna a POSZT-ért, kihez fordulna? Réthelyi Miklóshoz vagy Szőcs Gézához?
MI: Ez nem ilyen egyszerű. Először is a városnak köszönném, hogy ennyi pénzt áldoz a fesztiválra. Emellett nemcsak a kulturális tárca vezetőjével beszélnék, hanem más minisztériumot is megkeresnék. Hiszen a POSZT-nak – ha nyitnánk külföldre – más tárcára tartozó részei is lennének.
R: Nem fél attól, hogy a jövőben előállhat egy olyan helyzet – akár helyi szinten -, hogy a POSZT érdekeit képviselve épp a fesztiválok kárára ér el eredményeket?
MI: De, félek ettől.
R: Más. Jövőre jár le az igazgatói kinevezése az Új Színházban. Pályázik?
MI: Jövő év január 31-ig vagyok igazgató. Ahogy kiírják a pályázatot, indulok.
R: Jó színház az Új Színház?
MI: Érdekes kérdés; szerintem jó színház. Ez a tizenegy év, amióta igazgatom, arról szólt, hogy miközben a kritikusok egy meghatározott része igyekezett lesöpörni, az Új Színház él. Egyrészt azért, mert a közönség szereti, másrészt azért, mert jó csapat dolgozik itt. Ugyanakkor némi változást is szeretnék, ezért két állandó rendezőt szerződtettem: Bagó Bertalant és Hargitai Ivánt. Mindketten bizonyítottak, a társulat megszerette őket az elmúlt évadokban. Külföldre is szeretnék nyitni, tárgyalunk több színházzal ebben az ügyben. Most visszük Belgrádba az Erdő című előadásunkat, de megyünk Marosvásárhelyre is.
R: Apróság, de a honlapon rendre dicsérő kritikákat lehet olvasni az előadásokról…
MI: Vannak ott rosszak is.
R: Túlnyomórészt azért jók.
MI: Megnézem. Amúgy épp most alakítjuk át a honlapot. Az újnál külön rovatot nyitunk majd a jó és a rossz kritikáknak. Köszönöm az észrevételt.
R: Nem tart attól, hogy hendikeppel indul a fővárosnál?
 Pécsi Nemzeti Színház |
MI: Miért?
R: Mert nem vállalta a Budapesti Tavaszi Fesztivál vezetését, sőt azt is elmondta a nyilvánosságnak, hogy miért nem: kevés volt a pénz. Ennek a városházán nyilván nem örültek.
MI: Nemcsak a pénz miatt történt így. Szerettem volna véghez vinni a budapesti fesztiválélet gyökeres átalakítását, strukturálisan is. Végül kicsit nagyszabásúak lettek a terveim, amelyekre, való igaz, a főváros nem látta biztosítottnak az anyagi fedezetet. Ekkor viszont úgy véltem, ha nem tudom megvalósítani az álmaimat, akkor nincs értelme belevágnom.
R: Pécs miben más? Itt mi a garancia?
MI: Míg a tavaszi fesztivál ügyében nagyon gyorsan kellett dönteni, itt van idő a tervezésre. Jelenleg még hónapok állnak a rendelkezésünkre, hogy addig álmodozzunk, ameddig a takarónk ér, és épp akkora takarót szerezzünk be, amely pont lefedi az álmainkat.